|
2008. Március 30. Tahitótfalu GreenZone-Békás Országúti időfutamverseny (Budapest bajnokság) |
|
Támogatóink: |
|
A történet résztvevői:
Keledi Gergely Felszerelés: Magellan Polaris mountainbike-öszvér + slick gumi
Krisch János Felszerelés: Nakamura Shadow mountainbike-öszvér + slick gumi + merev villa
A történet az Úr 2008. esztendejében kezdődött, mikor is március havának derekán dicső lovagjaink elhatározták hogy részt vesznek a hozzájuk hasonló dicső lovagok megmérettetésén. Az egész nagy magyar birodalomból gyűltek a fényesebbnél fényesebb páncélú és szerszámú harcosok sebesebbnél sebesebb országúti-paripákkal. Hőseink mindössze elvétve láthattak egy-egy hozzájuk hasonló mountanbike-öszvérest, és mint utóbb kiderült ők is csak nézőnek jöttek a megmérettetésre. |
|
De ne szaladjunk ennyire előre. Hőseink úgy gondolták, hogy nem éri meg a 300 magyar birodalmi forint miatt vesződni az előnevezéssel, ezért március havának 30. napján korán keltek, hogy kiérjenek a megmérettetés nevezésére. Már azon a reggelen sem volt könnyű dolguk, mert a verseny helyszíne majd 35 SI szerinti birodalmi kilométerre volt tőlük, ami valljuk be bemelegítésnek kicsit sok volna. Azonban a fiainkat sem olyan fából faragták ám, így kis töprengés után rájöttek, hogy a Zöld sárkány (gyk:HÉV) segít nekik eljutni egy darabig. Így is történt így a Zöld sárkány némi birodalmi forintért elvitte őket egy kb. 20 SI szerinti birodalmi kilométeren. Így hőseinknek mindössze olyan 15 SI szerinti birodalmi kilométer (továbbiakban: SIszbkm) megtétele után sikerölt is elérni a viadal helyszínére, ahol kifizették az 1300 magyar birodalmi forint nevezési díjat, majd megrökönyödve tapasztalták, hogy az ő viadaluk (időfutamról lévén szó, percenkénti indítással) csak negyed három fertályóra környékén kezdődik. Ekkor a nap még csak alig hágott a hegyek fölé, olyan fél 10 fertályóra lehetett. Ekkor hőseink ismét csak komoly gondba estek, mert biza nem hoztak annyi elemózsiát hogy addig el ne éhezzenek, és mi leszen addig az öszvérekkel, még berozsdásodnak. Megint csak összedugták a fejöket hogy mi tévők legyenek, és úgy gondolták, hogy az öszvéreket mégiscsak be kell járatni kicsit, mert biza berozsdálva nem sok hasznát vennék, meg hát unatkozni sem akartak, az időjárás is kegyes volt aznap, úgyhogy fel is kerekedtek, hogy bejárják a 18 SIszbkm-es pályát, amin majd meg kell mutatniuk, hogy ki a legény a gáton! |
|
Visszaérve fiaink még mindig úgy találták, hogy tenni kell valamit rozsdásodás, unalom, és eléhezés ellen, ezért elindultak hát elemózsia felkutatására. Valljuk be ez nem volt egyszerű feladat, hisz vasárnap lévén sokkal kevesebb ehető vad legelészik az út mentén, így hiába az elszántság nem volt egyszerű vadpecsenyét keresni. A dicső lovagoknak így egész messzire kellett menniök hogy elemózsiához jussanak, egész pontosan a Visegrádi kilátó és bobpálya Urához, aki egy kis büfét üzemeltetett a bobpálya mellett, ahol a fiaink bár kemény birodalmi forintokért, de mégiscsak kaptak 2-2 forró kutyát. Kulacsaikat is sikerölt kicsit odébb megtölteni, így útra kelhettek már teli bendővel vissza a lovagi torna helyszínére. Azonban ne feledjük, hogy hőseink közben Visegrád hegyét is megmászták, így történt tehát, hogy mire visszaértek már aznap több mint 60 km-rel a lábukban kellett elindulniuk a tornán. A küzdelem heves volt és hőseink mindent beleadtak a győzelemért. Aki az eredményekre kíváncsi az látogasson el Internet földjének www.bvkk.hu tartományába, ahol majd kis keresés után rátalálhat az eredményekre. Így adódott tehát, hogy a két dicső lovagunk a résztvevőkről készült képek alapján az egyedüli montainbike-öszvéres résztvevők voltak a sok szép országúti-paripa közt. Eztán már csak némi zsíroskenyér és hagyma várt a fáradt lovagokra, amit befaltak, és útnak indultak Budapest messzi belvárosába. Mire fiaink hazaértek a 18 SIszbkm-es időfutam megmérettetésről, így végül több mint 100 SIszbkm-t gyűjtöttek aznap és büszkék voltak, hogy legalább megpróbálták! Isten óvja a Királynőt! Bob |