CrossKovácsi Maraton

Támogatóink:

             ...hajnalok hajnalán keltünk, hogy időben odaérjünk a 9:30 rajthoz Nagykovácsiba. Miközben a srácok (Ács Laci, Németh Gyuszi/Merida Team/) próbáltak még egy kicsit ,,relaxálni,, az autóban én vezetés közben tanulmányoztam az autó ablaktörlő fokozatainak változatosságát.

8:10-re értünk Nagykovácsiba, kicsit morci volt az idő, de gondoltuk a versenytől már semmi nem rettenthet el minket. Gyors nevezés majd irány a Merida sátor, ahol a Bikfun felajánlásából Lacival nyertünk egy-egy pár Ritchey Z-Max Intuition 2.0 külsőt. Gyors gumi csere, Gyuszi nagy rutinnal a 1,5 sárgumikat rakta fel, mint később kiderült, jó választás volt.

Bemelegítésre nagyon nem volt idő, és már rajtoltunk is.

             Köves vizes első 6 km-es kör elején már sikerült lemaradnom, valahogy nem éreztem az új gumikat és a pályát sem, pedig ekkor még a sár sem volt veszélyes. A második kör (23km) volt a lecsó az elején a friss esőknek és az agyagos talajnak köszönhetően még a tologatás is fájdalmas volt, azért volt pár mókás mókus, aki megpróbált tekerni, kevesebb sikerrel. A verseny közepe felé már nem igazán élveztem az amúgy technikás és jó pályát már csak a végét vártam, meg a bringamosót. Amikor a második körön a hosszútávos Parti András és Buruczkiék is hátba vágtak már gondoltam, hogy nem kell annyira sietnem. A végén a 14. helyre sikerült behoznom a ,,mud machine-t,, J. Ezúton is szeretnék gratulálni Lacinak aki kemény küzdelemben megszerezte az 5. helyet!!! Hajrá Laci, csak így tovább!!!

             Összességében: nekem annyira nem jött be a nagy sár miatt a verseny, szárazon biztos nagyon jó lett volna. Hiányoltam az 5500Ft-os nevezésért az ebédet is, de mindezek ellenére lehet,hogy jövőre is ott leszek ;) .

Yala

             A kezdeti kapkodás után a rajtkapunál a mezőny utolsó 1/4-ébe fértünk be. 0 bemelegítés miatt kicsit tartottam a kezdeti hajrától. Szerencsére alaptalanul, mert a rajt után szinte azonnal sikerül felvennem egy jobb tempót, de így is a fél rövidtáv előttünk volt, amikor beértünk az erdőbe. Na itt megmutatta magát a terep igaz mivolta, amit addig csak sejtettünk beigazolódott: mély, folyós-ragadós sár, 5-10 centis pocsolyákkal tarkítva. Az első emelkedőn a szokásos mezőny előzgetés volt. Szerencsére mindenhol volt annyi hely, hogy ki tudjuk kerülni a sártól megrettent, bicajról lepattanó, kacskaringázó jónépet. Na nem mindenki volt ilyen szerencsés...

             Felfele kapartunk, lefele mint a részegek cikcakkoztunk a már 300 kerekes által előttünk(hosszú+közép táv) felgyúrt ragacsban. A vadiúj Z-max-ok számomra meglepő módon egész jól fogadták a sarat. Meg is fogadtam, hogy amíg a lábam bírja, na meg egyenesben tudom tartani a bringát, én le nem szállok semmilyen emelkedőn. Ezt egészen egy kis tányér-küllős részig tartottam is, ahol aztán kipörgött a kerék. Amint mind a két lábam a földön volt és gondoltam tolás közben fújok egyet, minden szó nélkül elkezdtem hátra, lefelé csúszni az emelkedőn... Több tolós részem nem volt. A lejtőkön rendszeresen megfogtak azok, akik felfele tolták, de sebaj, gondoltam, még hátra vannak a leghosszabb mászókák.

             Az egyik elágazásnál egy néző szólt, hogy van az úton egy terepjáró és hogy ne zavartassuk magunkat miatta. Csakhogy a terepjáró az oldalán feküdt, elötte meg egy bazi nagy terepteherkocsi, a megmentőcsapat. Mint később kiderült, a szervezők próbálták kikerülni a felvezető motorosokat, és ráfutottak egy fatönkre...

             A pálya hátralévő részén sikerült felérnem az U15-ös nyertesre és egy U17-es dobogósra. Velük váltogattuk egymást. Lejtőn ők húztak el, emelkedőn én.

Végül 1:52:36-os idővel 98-ból az 5. helyen sikerült beérnem, ami abszolútban a 9-et jelenti 126 indulóból. Yala 2:09:05-el a kategória 14. , abszolút 23. lett.

Laci